ki lemond a fémkeresősök segítségéről, hogy több leletet találjon, az olyan , mintha eldobná a karóráját, hogy több időt spóroljon meg !

A jelenleg hatályos szabályozás és e következményeként a helyzet lényege, hogy

-kiszorít mindenkit a régészkedésből, arra hivatkozva, hogy ezt az állam végzi

-noha az állam mégsem tudja ezt a feladatot ellátni

-be kell szolgáltatni az esetleg talált tárgyakat, mondván ami a földben van az az államé

-mégis a tárgyak többsége nem kerül be /Ugyan hogy lehet az, hogy az emberek nem akarják ingyen beszolgáltatni amit találtak? Érthetetlen/

De juro: a fennálló helyzet értelmében a múzeum elvégzi a feladatát a leletek a múzeumba kerülnek

De facto: a fennálló helyzet senkinek sem jó, a múzeum nem tudja elvégezni a feladatát, az előkerülő /földmunka stb./ leletek elkerülik a múzeumot

Sem a fémkeresősöknek, akik nem kereshetik a (potenciális)  kincseket

Sem a múzeumnak, hiszen gyakorlatilag nincs pénz, eszköz, ember elvégezni a feladatát, az előkerült dolgok pedig nagy ívben elkerülik a múzeumot. Lásd pl. seuso kincs...

Mindez kicsit bővebben és kuszábban :

Ez egy furcsa ország. Hoztak egy törvényt,  mert észlelték, hogy aprópénzért kótyavetyélődnek el az előkerülő régészeti leletek. A szándék szép, de akkor nevezzük a nevén a disznót, ha mi vettük, magunknak a piacon. Ez a törvény nem azt a célt szolgálja ami az elején van /megmentés, megőrzés feltárás, bemutatás stb../  Ugyanis a törvény semmit sem tesz ez érdekében és alapvetően el is hibázott. Hogy miért is: Egész egyszerűen annyi a régészeti lelőhely/kb. pár százezer/ , hogy nem lehet velük mit kezdeni. Ha mondjuk a hivatal költségvetése 3 lyukas kétkrajcáros akkor a hivatal fenntartásának költségeit levonva marad 0,125 lyukas fitying, ezt pedig elosztva arra a pár százezer lelőhelyre amivel jelenleg számolhatunk  akkor lelőhelyenként 4 sóhajtás jut. Ebből aztán nem könnyű megvédeni egy lelőhelyet. És akkor még nem kerültek  képbe azok a lelőhelyek amire a hivatalnak nem maradt lelkesedése, energiája, pénze, jó szándéka vagy bármilye. Csak pár adat: Magyarországnak kb. két harmada olyan terület ahol még nem folyt felmérés hogy egyáltalán van-e ott lelőhely...

Ma Magyarországon a lelőhelyek kb. 99 % át nem tárták fel.(A leletmentés nem feltárás, az hogy egy területen már volt feltárás /kb. 1000 négyzetméteren a 10 vagy 100 ezer négyzetméterből/ nem azt jelenti, hogy fel is tárták)...

A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításában kb. 15.000 tárgy látható. A raktárában kb. 3.000.000 leltári számmal ellátott dolog porosodik...

Eme tv. jól látható célja, hogy jobb időkre félretegyse a jelenleg még a földben fellelhető dolgokat. Hogy a jobb időkben jobb értékűek legyenek. Minden ára és értéke a kereslet és kínálat alapján változik. Jelenleg nagy recesszió figyelhető meg a gazdaságban és emiatt a régészeti leletek ára a piacon és a feketepiacon alacsony. Egy szerbiából származó , római, még földes, bronz pénz ára most olyan 20-100 forint körül mozog! Az, hogy az aqvinkum múzeumban mennyibe kerül nem tudom, de ott is lehet venni egy kis bódéban nem messze a bejárattól.

Szép dolog az elmélet...Őrizzük meg Őseink emlékeit az unokáinknak is. Csak kéne ahhoz pár dolog. Pl. cserép a múzeum tetejére,(ez a cikk hazudik,valójában sokmilliós kár keletkezett,de hirtelenjében nem találtam jobb cikkek) a szántás és a műtrágyázás megtiltása Magyarország termőföldjeinek a jó harmadán...Ugyanis ezek a dolgok azok amik kíméletlenül tönkreteszik a lelőhelyeket...

Nem régészek számára közölném, hogy hogyan is lehet tudni egy helyről , hogy az régészeti lelőhely: Kimegy a hozzáértő a földre és megnézi, hogy akad e ott erre utaló jel. Pl. a lába alatt. Mi lehet egy ember lába alatt? Pl. csontok, cserepek, szögek, pénzek, egyéb fémtárgyak, kövek stb. Mert ahol egyszer laktok ott szét is dobálták a szemetet. Na de hogy kerültek ezek a dolgok a föld tetejére? Hát úgy, hogy jött Józsi bácsi a trakival és alaposan megszántotta a fődet és ha esetleg nem is törtek el korábban egy jó szántás mindent elintéz... Így kerülnek a csontok cserepek... a föld tetejére. Gyakorlatilag ahol nincs szántás egy átlagos régész nem képes eldönteni,hogy van e lelőhely ott vagy sem. Mert ahhoz kellenének műszerek..pénz..lelkesedés és egy külön hivatalnok aki pecsétes papírt ad, hogy engedélyezett hullámokkal pásztázni a "fődet"...

A tv. értelmében a hivatal hivatott megmenteni mindent... Mit tehetne ha erre se pénze se posztója?

Az esetlegesen ,tévedésből ,véletlenül előkerülő dolgokat be kell szolgáltatni...Ugye senki sem hiszi, ha Józsi bácsi talál egy ötezrest a járdán , akkor azonnal rohan leadni.Azok az idők elmúltak /ha valaha is voltak/... Egy országban ahol az embereknek meg kell ölniük a még meg sem született gyermeküket mert még magukat sem tudják eltartani senki sem várhatja el ,hogy valaki beszolgáltassa a kert végében talált aranypénzeit... Ugyan nemrég volt erre példa. Lelkesen be is szolgáltatták a találók az aranypénzeket. Ám egy köszönömöt kaptak érte cserébe. Ha nem ír rólunk egy újság cikket mind a mai napig várhatnák a találónak járó jutalmat. A csúf nyelvek szerint így is másfél évet vártak a jutalomra és több pénz üthette volna a markukat ha törtarany árban eladják az aranypénzeket...a minap pedig egy régi pénzek árverezésével foglalkozó cég katalógusában egyetlen egy darab többért ment el, mint amit a megtalálók az összes beszolgáltatásáért kaptak...

Talán egy olyan példát kellene követnünk ami tőlünk nyugatra már bevált. Angolhon példáját kívánom felhozni. Ahol a jelentős, országos jelentőségű, lelőhelyek az állam  és a múzeum érdekeltségébe tartoznak. Azonban az olyan helyeken amik jelentőségénél fogva nem számíthat arra hogy ott valaha is az adófizetők pénzén ásatást tartanak szabad fémkeresőzni. Az esetlegesen előkerülő leleteket pedig az állam megvásárolja, de szabadon is értékesíthető

"Apa, a műkincsvédelmi törvény a szántás ellen is véd ugye?"

A kép forrása: http://www.zmmi.hu/gm/m7/16.html

A magánjavak megrablói vasban és bilincsben végzik, a közjavakéi, bíborban és aranyban..

                                             Cicero