forrás : http://www.koh.hu/index.php?_url=all.php&_mp=sajto&_amp=arch 

Műemlékvédelem 2002/5. Írta: Harangi Anna

„A törvényalkotó csoportok érdekharcában a kulturális örökség még soha nem volt győztes pozícióban” Interjú dr. Jankovich-Bésán Dénes régésszel, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tudományos igazgatójával

- Miközben erre a beszélgetésre készültem, kezembe került egy három évvel ezelőtti közös interjúnk kézirata, és arra gondoltam, hogy bár az elmúlt három évben a kulturális örökség Hivatalában gyakorlatilag minden megváltozott nekem mégis a három évvel ezelőtti kérdéssel kell kezdenem a mai beszélgetést is: Ön szerint mi indokolja a kulturális törvény folyamatos módosítását? A terület szakmai fontossága, vagy esetleg valami más?

- 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottságának titkáraként kerültem közel és kapcsolódhattam be a régészeti örökségvédelem szakterületeit érintő törvényalkotás szakmai munkájába, és tudományos szakértőként több elemzést is kellett készítenem a Magyar Tudományos Akadémia részére, a magyarországi régészet helyzetéről. A törvényelőkészítés szakmai munkájában való részvételemet indokolta, hogy 1983-tól az MTA Régészeti Intézetének tudományos titkáraként többek között az intézeti munkatervek és jelentések értékelését végeztem, illetve, hogy 1991-től a Régészeti Intézet osztályvezetőjeként komoly szerepet kellett vállalnom az intézet tudományos terveinek kialakításában, programjának meghatározásában, valamint a tervek végrehajtásának megszervezésében. A törvények módosítását minden esetben az időközben megváltozott élethelyzetek indokolták, és indokolják. A rendszerváltás óta azonban szükségszerű és elkerülhetetlen ez a törvényváltoztatási kényszer, és ezt nem a politikai akaratok gerjesztik. Az elmúlt évtizedben gyökeresen alakultak át Magyarországon a tulajdonviszonyok, megváltoztak a gazdasági érdekek, és az ezekhez kapcsolódó fejlesztési lehetőségek. Az állami tulajdon szerepe lényegesen lecsökkent, az önkormányzatok hatásköre és mozgástere jelentősen megnőtt, és a befektetések során mind a belföldi, mind a külföldi tőke szerepe is megsokszorozódott, újfajta irányokat szabva ezzel is a gazdasági folyamatoknak. Másrészről a törvényalkotás alapvetően érdekharc, az egyes érdekcsoportok közötti erőpróba színtere, és ebben az érdekütközetben a kulturális örökség soha nem volt győztes pozícióban. Minden törvényalkotási küzdelem során lényeges dolgokban kellett engednie a kulturális örökség képviselőinek, még azokban az esetekben is így volt ez, amikor a korábbi helyzethez képest a törvénykezés során jelentős előrelépések történhettek. Amikor 1998-ban a Kulturális Örökség Igazgatósága létrejött, az új hivatal bizonyos területeken korlátozott hatásköröket kapott. Ennek részbeni korrekcióját meghozta a 2001. évi örökségvédelmi törvény, ám az új törvénynek is vannak olyan pontjai, amelyek módosítását további pozícióharcokkal lehet csak elérni. A jelenleg érvényben lévő örökségvédelmi törvény hiányosságát jelenti az állami támogatások és kedvezmények rendszerének kidolgozatlansága és a normatív finanszírozás megoldatlansága. A jó törvényt nehéz megfogalmazni, hisz a köz érdekében kell minden egyéb más érdeket korlátozni. A kulturális örökség esetében ez bizony a magántulajdon részbeni korlátozását is jelentheti.

- A volt Kulturális Örökség Igazgatóságának működéséről és szervezettségéről egyre gyakrabban hangzik el - a korábban kritikusként megszólaló szakmai körökben is - a vélemény, miszerint a KÖI egy jól és hatékonyan működő közigazgatási szervezet volt. Ön szerint sikerült átmenteni az előző hivatal erényeit az új Örökségvédelmi Hivatalba?

- Nem jó a kifejezés, hogy "átmenteni", mert azt feltételezi, hogy az előnyök ellenében hatott az átszervezés. Átmentés helyett a kérdést inkább úgy lenne helyénvaló megfogalmaznunk, hogy "Hogyan találják meg helyüket az új struktúrában a volt KÖI feladatai?" Az egyesítés egyik legfontosabb jelszava az volt, hogy a három szakmai diszciplínát, a műemlékvédelmet, a régészetet, és az ingó kulturális javakat azonos elbírálással és szakmai ranggal kell kezelnie az új Örökségvédelmi Hivatalnak. Nincs helye rivalizálásnak, egyik vagy másik szakterület kedvező, vagy hátrányos helyzetbe kényszerítésének. A fenti összeütközésekre és összehasonlításokra vonatkozó különbségtételre én szándékolt törekvéseket nem tapasztaltam, de a két közigazgatási szervezet korábbi helyzetéből adódóan akadtak és akadnak problémák. A volt Országos Műemlékvédelmi Hivatal szakemberállományát tekintve gyakorlatilag a volt KÖI hatszorosát tette ki. Nem csodálkozhatunk hát azon, hogy a szakterületek szakemberrel való ellátottságában bizony vannak egyenetlenségek. És ezeket a hiányokat az egyesítés során végrehajtott fejlesztésekkel sem sikerült még teljesen eltüntetni. Az viszont semmiképpen sem elfogadható megoldás, ha az egyenlőtlenségek kiküszöbölésének érdekében, a jelenlegi műemlékes szakemberek csapatát csökkenti a Hivatal, és ezekre a státuszokra vesz fel régészeket. A Hivatal szakmai fejlesztését tervszerűen, az ellátandó feladatok függvényében kell folytatni. A volt Kulturális Örökség Igazgatósága jóval kevesebb szakemberrel kellett, hogy dolgozzon, de a lelkes, fiatal, az örökségvédelem feladatára szegődött munkatársak mellett, infrastruktúráját tekintve összehasonlíthatatlanul fejlettebb volt, mint a korábbi OMVH. A volt OMVH sem jött üres kézzel, hisz hozta a nagy állományból fakadó működési tapasztalatokat, és szakmailag jól kiépített vidéki irodák hálózatával rendelkezett. Most, az új Hivatal kiépítésekor az a legfontosabb feladatunk, hogy a két korábbi hivatal előnyeit erősítsük.

- Szükséges volt-e a két hivatal – kicsit váratlan – törvény általi gyors összevonása?

- Én magam egy lassú, összeépítkező folyamatnak képzeltem el az ingó és ingatlan örökség egységes igazgatásának kialakítását. De ebbe a természetes folyamatba egy olyan politikai akarat lépett közbe, amely rendelkezett a radikális gyorsasághoz szükséges pénzügyi és humán erőforrásokkal és az egyesítés jogi és szervezeti átalakítását képes volt gyorsan végrehajtatni. Ez persze semmiképpen sem jelenti, hogy az egységes örökségvédelem koncepciója szellemi-tudati szinteken is elfogadottá vált és egy csapásra megvalósult volna. Ennek megvalósulásán a Hivatalnak még évekig kell dolgoznia, nemcsak falain kívül, hanem saját szervezeti egységein belül is.

- Ön szerint milyen irányt vehet most a Hivatal felépítésének folyamata? Milyen változások várhatóak?

- A kormányváltás és a Hivatal legfelsőbb vezetőváltásának következményeként sokan tartanak egy újabb radikális változássorozattól az örökségvédelem igazgatásának területein is. Ezek többségét én a rémhírek kategóriájába sorolom. Természetes, hogy a Hivatal élén megjelenő új elnök személye óhatatlanul együtt jár bizonyos személyi konzekvenciákkal és koncepcionális változásokkal is. Ez rendjén is van, amennyiben nem két évenként történik. A tervezett változtatások - ismerve új elnökünk sajtóban is megjelenő nyilatkozatait -elsősorban a jelenlegi törvény módosítására vonatkoznak majd. Ezek a módosítások szándékaink szerint minden esetben a jelenlegi törvény korrekcióját fogják jelenteni, illetve olyan kiegészítések törvény általi megfogalmazását, amelyek az élet által időközben felvetett újabb problémák kivédésére irányulnak majd. A Hivatal szervezetén belüli koncepcionális jellegű változások is kizárólag az örökségvédelem hatékonyabb megvalósítása érdekében történnek majd.

- Ön, úgy is mint régész és úgy is mint a volt KÖI igazgatója megtalálta új helyét ebben a struktúrában?

- A Hivatalban jelenleg betöltött nyilvántartási és tudományos igazgatói poszt számomra ideális és megfelelő beosztás, úgy vélem itt korábbi tudományos életem tapasztalatait és egyéb szakmai képességeimet is a legjobban tudom használni. A műemlékvédelem szakmai gyakorlata egyébként sem ismeretlen előttem, hisz a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetében topográfiai munkákon dolgoztam. Szakdolgozatom témáját is a régészeti topográfia és a középkori településtörténet témaköréből választottam: a Somogy megyei Rinya-völgy terepbejárási eredményeit és középkori történetét dolgoztam fel. A diploma megszerzése után rövid ideig az országos Műemléki Felügyelőségnél dolgoztam: az egri vár, a pécsi városfal és több középkori templom feltárásában vettem részt. Az 1976-ban megvédett kisdoktori értekezésem is Békés megye középkori településtörténetéről íródott. 1986 és 1992 között a Régészeti Intézet Békés megyei mikroregionális (településtörténeti) kutatásait vezetve a régészeti lelőhelyek felkutatásának módszertanával, a történeti források és a régészeti emlékanyag közös vizsgálatával, továbbá a természetföldrajzi tényezők elemzésével foglalkoztam. 1993-ban védtem meg kandidátusi értekezésemet "A felszíni leletanyag szerepe a településrégészetben" címmel. A felsorolásból is kitűnik, hogy jelenlegi beosztásomban az igazi kihívást elsősorban az jelenti, hogy régész létemre fel tudjam vállalni a műemlékvédelemnek az Igazgatóságom szakterületeire háruló tudományos problémáit is. Ebben igazi segítőim az osztályokon dolgozó szakemberek, akikre a felmerülő problémák megoldásakor tudok támaszkodni. Sajnos azonban a Hivatal jelenlegi, költségvetési keretei nem teszik lehetővé, hogy az Igazgatóság önálló, komplex tudományos programokat indíthasson el, külső forrásokra van szükség.

- Az integrált örökségvédelem egyik fontos, igazgatási területe a különböző természetű védett javak nyilvántartása. Milyen feladatai és tervei vannak ezen a területen?

- Az Igazgatóságnak egyik kiemelten fontos feladata a meglévő nyilvántartásoknak a rendbetétele. Erre a feladatra a NKÖM jelentős külön pénzügyi forrásokat biztosított, aminek révén lehetőségünk nyílik a teljes műemléki revízió gyors befejezésére, a műemléki és régészeti topográfiák - amiket én értékfeltárásoknak nevezek - kiadásának meggyorsítására és a számítógépes nyilvántartás rendszerének a felépítésére. Szükséges a nyilvántartás lehetőség szerinti gyors átalakítása is, mert a jelenleg érvényben lévő törvény a Hivatal feladatául 6 féle nyilvántartás vezetését nevezi meg. Ezek ugyan hatósági nyilvántartások, mégis jórészt olyan adatokra épülnek, amelyeket a tudományos kutatások tártak és tárnak fel. Ezért a kiépítés kezdetétől fogva nemcsak a hatósági adatok, hanem a hozzájuk kapcsolódó szakmai dokumentációk elektronikus nyilvántartását is tervbe vettük. Tekintettel arra, hogy az örökségvédelemben sok az egymáshoz kapcsolódó, egymással összefüggő adat, ezért a modul rendszerű de integrált adatbázis felépítése mellett döntöttünk. Ez azt jelenti, hogy pl. egy földhivatal, egy múzeum vagy egy szakértő bármilyen modul - műemlék, védett régészeti lelőhely, vagy védetté nyilvánított kulturális tárgy - tetszőleges számú adatához kapcsolható anélkül, hogy - a korábban már bevitt adatot - újra be kellene írni. A nyilvántartás jelen formájában zárt rendszer. Az Internetről fizikailag is el van különítve, a nyilvántartott adatokhoz történő hozzáférés ellenőrizhető és korlátozott. Természetesen célunk, hogy a közérdekű adatokhoz szükség szerint hozzáférhessenek az érintettek, de addig, amíg a kiterjesztés biztonságos feltételei nincsenek meg, addig minden adatért a nyilvántartáshoz kell fordulni.

- Az új hivatalában jut ideje a régészetre?

- A régészeti terepbejárás mind a mai napig elengedhetetlen része a szakmai életemnek. Közös beszélgetésünk után már másnap indulok is egy négy hetes topográfiai bejárásra, Somogy megyébe. Ez a terepmunka már harmadik éve folyik. Fő szakterületem az Árpád-kor kutatása és ezen belül is a régészeti topográfia. Jelenleg két könyvem is a befejezésre vár, és a korábbi években feltárt kutatásaim anyagát is szeretném publikálni, ezek tárgyköre a középkori Békés megyében folytatott ásatásaim eredménye.

- Végezetül egy nagyon személyes kérdés: könnyebben vagy nehezebben tudja most az elképzeléseit megvalósítani?

- Most nehezebben tudom a szakmai elgondolásaimat megvalósítani. Korábban, a KÖI igazgatójaként negyven szakembert kellett irányítanom, csupa fiatal, lelkes embert. Most viszont hatvan szakemberrel kell együtt gondolkoznom, és további hatvan munkatárssal egyeztetnem.

Jankovich-Bésán Dénes 1949. január 16-án született Somogygesztiben. Nős, gyermeke nincs. Képzettség: régész, Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, történelem- régészet szak, 1974, Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, summa cum laude doktori fokozat, témája: "Békés megye középkori településtörténete", 1976, Magyar Tudományos Akadémia, Történelemtudomány - régészet - kandidátusi fokozat, témája: "A felszíni leletanyag szerepe a településrégészetben", 1993,

Szakmai életút: Tanulmányait Szegeden a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-latin-régészet fakultásán kezdte 1967-ben. Tanárai: Gazdapusztai Gyula és Trogmayer Ottó voltak. 1971-ben a latin szak elhagyásával Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara történelem-régészet szakán folytatta, ahol 1974-ben szerzett régész diplomát. 1971-1972: Somogy Megyei Múzeumigazgatóság, régész. 1972-1974: Békés Megyei Múzeumigazgatóság, régész. 1974: Országos Műemléki Felügyelőség, tudományos munkatárs. 1974-1983: Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, tudományos főmunkatárs. 1983-1991: MTA Régészeti Intézete, tudományos titkár. 1991-1999: MTA Régészeti Intézete, tudományos osztályvezető. 1999-2001: Kulturális Örökség Igazgatósága, igazgató. 2001-: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Nyilvántartási és Tudományos Igazgatóság, igazgató.

Szakmai közéleti tevékenység: Titkár, Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottsága, 1993-1999. Részvétel a Széchényi-terv Nemzeti Kutatás-fejlesztési Program pályázatainak szakmai bírálataiban, 2000-től.

Kitüntetés: Magyar Tudományos Akadémia, Arany János Közalapítvány "Ránki György" díja, 1998.

Válogatott bibliográfia: Adatok a Rinya-völgy középkori településtörténetéhez. Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv 7 (1976) 3-37. Pesty Frigyes Helynévtárából. Békés megye. Békéscsaba 1983, 230 p. Jankovich-Bésán D.,- Makkay J.,-Szőke B. M.: Magyarország régészeti topográfiája IV/2. A szarvasi járás. Bp. 1989, 500 p. Középkori okleveleink régészeti hasznosításának kérdései. Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai. Szerk. Fodor I., Selmeczi L. Bp. 1985, 443-452. Ásatások az Árpád-kori Fenék falu területén. Zalai Múzeum 3 (1991) 185-210. Banner János emlékiratai. Gyula 1990, 201 p. Jankovich-Bésán D.,-Kvassay, J.,-Pattantyús-Á., M.: Interdisciplinary survey and trial excavation of a multicomponent site, Endrőd-170. Archaeolingua I. 1992, 99-120. Adatok a Kőrösvidék középkori vízrajzához és a vizek hasznosításához. A Békés megyei Múzeumok Közleményei 16 (1996) 305-349. A felszíni leletgyűjtés módszerei és szerepe a régészeti kutatásban. Régészeti Továbbképző Füzetek 4. Szerk. T. Dobosi Viola. Bp. 1993, 61 p. Szondázó ásatás Szarvas-Rózsáson. In: A kőkortól a középkorig. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára. Szerk. Lőrinczy Gábor. Szeged 1994, 405-412. Magyarország Régészeti Topográfiája 10. Békés és Békéscsaba környéke. Társszerzők: Medgyesi P., Nikolin E., Szatmári I., Torma I. Szerk. Jankovich B. D. Bp. 1998, 953 p., 180 tábla, 154 kép, 7 térkép.

Fel Feltöltés dátuma: 2002 december 8. Utolsó módosítás dátuma: 2004 augusztus 11. ------------------------------------ A magam részéről csak azt szeretném kiemelni a cikkből amit fekete nagy betűkkel megjelöltem. Ezt a kétkedők részére csináltam... Bár igazából azt sem értem ,hogy ha a feltöltés dátuma 2002 akkor miért kellett 2004-ben megváltoztatni...Hja ez egy ilyen ország lenne?